.
9. A méter mértékrendszer

A mértékegységek sokfélesége már a középkorban is sok nehézséget okozott és azoknak legalább országonkénti egységesítésére megjelentek a kezdeményezések. A legrégebb emlékünk a mértékek sokféleségének egységesítésére való törekvés még Szt. István király idejéből való.

A királyi öl, királyi arasz stb. elfogadott mértékegységek, egyesek szerint személyéhez voltak kapcsolhatók. Az ezt követő századokból több oklevél található a levéltárainkban, amelyek az egységesítési törekvést tükrözik. 1405-ben Zsigmond király rendeli el a budai mértékegység kötelező használatát az egész országban. 1488-ban nyomtatásban is megtaláljuk a királyi mintákat, és hogy az egységes mértékek használata fontos kérdés volt, igazolja az, hogy ugyanebben az évben Mátyás király Bécsben megerősítette hivatalában Holnbrunner-t, a mértékek felügyelőjét. A török uralom alatt a budai mértékegység országos érvényesítése csökkent. 1588-ban II. Rudolf elrendelte, hogy a régi mérték helyett a pozsonyit kell használni. Hogy a mértékegységek egységes alkalmazása gondot jelentett, arra bizonyíték Csák Lászlónak, a borostyánkői vár urának 1674. évi rendelkezésében használt hangnem, amelyben kimondja, hogy “aki hamis mércét használ, annak vére vétessék”. A török kiverése után újból rendezni kellett a mértékegységek használatát. 1696-ban a Budai Mértékfelügyelő a bécsi öl bevezetését írja elő.

Jelentő évszám a magyar mértékegységek történetében 1715. Ekkor helyezték el Pozsonyban a régi városháza falán a ma is látható mértékegységet. A kaputól jobbra látható az akkori hivatalos öl /1901,9 mm/, balra a pozsonyi rőf /784 mm/. 1717-ben VI. Károly a pozsonyi mérce alapján szabályozta ismételten a mértékegységek kötelező használatát.

Az egyes országok egységesítési törekvései mellett, az országok közötti egységesítés gondolata is erősödött. A francia forradalom időszakában került előtérbe a gondolat, amikor Laplace felelevenítette Montan 1670. évi javaslatát, hogy a mértékegységet a Föld méreteihez kell kötni. 1790. május 8-án elfogadták, hogy az egységes mértékegység a negyed délkör 10 milliomod része legyen. Nagy erővel megindult a diplomáciai és a szervező munka a “méter” rendszer nemzetközi elismeréséért. A magyar földmérők az elsők között csatlakoztak a kezdeményezéshez. Nagy Károly tatai térképész volt az, aki 1840-ben elhozta Magyarországra az első méteretalont. Kruspér István kezdeményezésére a Magyar Mérnök és Építész Egylet több alkalommal szóban és írásban sürgette a méter rendszer alkalmazását.

Kruspér István 15 évig tagja volt a Párizsban székelő Nemzetközi Mértékügyi Bizottságnak és elnöke volt az alapetalont kidolgozó albizottságnak. Munkáját a francia kormány a tiszteletére legyártott sevresi vázán is megörökítette /a vázát ma a Nemzeti Múzeumban őrzik/. Kruspért a bizottságban Bodola Lajos műegyetemi tanár követte.Kruspér István.

1870. május 20-án írták alá Párizsban a “Méterkonvenciót”. Ausztria-Magyarország csatlakozását a konvencióhoz Ferenc József császár 1871. június 23-án Budapesten írta alá. A méterrendszer kidolgozásában és bevezetésében a Budapesti Műegyetem geodéta professzorainak érdemei nemzetközileg elismertek. A rendszer kötelező bevezetése mégis több évtizedig tartott, a közbeeső intézkedések közül a fontosabbak a következők:

- 1874. április 17. VII. törvény cikk a méter rendszer bevezetésére a földterületek nyilvántartásánál.

- 1889. Magyarország megkapja a Sevres-ben őrzött etalonnal azonos platina-irídium etalon másolatot.

- 1907. Központi Mértékügyi Hivatal felállítása, ahol őrzik az ős etalont.

- 1928. Az Állami Földmérés áttér az új földméréseknél a méterrendszerre.

- 1948. LV. számú törv. cikk a méterrendszer alkalmazására a földnyilvántartásnál.

1974. 43. számú korányrendelet a földnyilvántartásoknál a kettős terület kimutatás megszüntetéséről.

Folytatás